Egy méltatlanul elfelejtett edző

Egy olyan emberről írok, aki az Úri KSK 1984-es indulásakor ott volt a csapat bölcsőjénél. Nem tudok elfogulatlanul írni róla, hiszen ő volt az édesapám. A klub akkori elnöke, Bori János (Buszos), az elsők között kereste meg, hogy vállaljon szerepet a csapat körül. Rövid gondolkodás után a serdülőkhöz került edzőnek. Szinte a semmiből kellett csapatot csinálni, de ez így volt az első,- és az ifi csapatnál is. A neve: Balázs István.

1950-ben született, Tápiósápon, ma Sülysáp. Futballozott a Sülysáp, a Bp.Ikarus, majd a Bp.Spartakus csapatában.  1984-ben egy olyan dologra vállalkozott, ami nagy kihívás volt. Óriási elszántsággal, és erővel látott munkához. Beszerezte az akkori fellelhető könyveket, tanult, és közben tanította a gyerekeket a futballra. Több olyan játékos került ki a kezei alól, akik később a felnőtt csapat bajnoki címet szerző csapatában meghatározó szerepet játszottak. Többek közt Nagy Gábor (Nagyi), Nagy Gyula (Boxi), Acsai István, a fájdalmasan fiatalon elhunyt Heren Imre, stb. Ők tőle kapták meg az alapokat. Nehéz volt a kezdeti időszak, hiszen szinte semmi nem állt rendelkezésre, nem volt játéktudás, nem volt taktika. Az első meccseken az volt az utasítás, hogy menjetek ki a pályára, és játszatok. Olyan eredmények is születtek… De legalább felmérhette, ki, milyen posztra megfelelő. Szép lassan, fokozatosan megtalálta mindenki helyét a pályán. Ha valaki nem tudta elsőre megcsinálni a feladatot, akkor többször ismételtette vele. Nem kiabált, hanem nyugodttan, de határozottan utasított. A későbbi eredményeken már meg is látszott. Mindenkiről írt egy rövid jellemzést, hogy miben jó, miben kell még fejlődnie. Minden mérkőzés után feljegyzést készített, ki játszott jól, milyen volt a csapat. Szinte mindent, és mindenkit kielemzett. Az első bajnoki évek még nem hoztak jó eredményeket. Már az is nagy öröm volt, ha nem kapott ki nagyon a csapat. Bizony, voltak olyan eredmények, hogy az elkeserítő (Monor-Úri 21:1; Cegléd-Úri 14:0; Gyömrő-Úri 21:0; stb.). De az évek teltek, és a munka meghozta eredményét. Az első nagyobb sikernek lehet mondani, amikor Monoron 5:5-ös döntetlent ért el a csapat! Monor, már akkor is, fényévekkel járt előttünk. Mikor az edző látta, hogy egyre inkább összeforr a társulat, nem szégyellt segítséget kérni, hogy még többet ki tudjon hozni a csapatból. Ekkor került hozzánk a sülysápi Petik István. Innentől ketten irányították a gárdát. Az eredmények pedig jöttek. Egyre jobban, ötletesebben játszott a csapat. Már volt sikerélmény is. Persze, sokan akartak játszani, de nem volt meg mindenkinek hozzá a tehetsége. Őket sem zavarta el a pályáról, sőt biztatta őket, hogy lehet ez még jobb is. Egyszer azt mondta nekem egy fiúról, a nevét nem írom le,: Azért becsülőm őt, mert látni rajta, hogy akar, igaz, tehetsége nincs. A serdülő csapat tehát egyre jobb lett, idővel azonban már az ifi korosztályba léptek jó páran. Ekkor az akkori vezetőség úgy döntött, hogy vegye át most már az ifit. Ő dolgozott velük, ismeri őket, vigye tovább a csapatot. Jó gondolat volt. 1988-at írtunk akkor. Mivel Petik István sokan nem szívlelték, már nem a csapat tagjai, hanem az új vezetőségből páran, ezért új ember vette át a helyét az edző mellett. Az Úri Általános Iskola testnevelő tanára, Kecser György tanár úr. Az igazán jó eredmények ezután jöttek. Az első közös szezonukban a körzeti ifi bajnokságban még „csak” a 4.helyet sikerült elérni. A következő viszont minden várakozást felülmúlt. A két csoportos Monor-Cegléd ifi bajnokságot az Északi-csoportban 100%-os teljesítménnyel az Úri KSK csapata nyerte meg! Megelőzve többek közt a nagy ellenfeleket, mint például a Sülysáp, a Mende, és a Gyömrő csapatait. Igaz, ebben az időben már inkább a háttérből irányított az edző, míg a csapattal többet foglalkozott Kecser tanár úr. A körzeti bajnokságot, a nagy döntőt, sajnos, nem sikerült megnyerni. Az összevont bajnoki cím Monor csapatának sikerült. A döntő oda-vissza vágós alapon zajlott. Monoron volt az első mérkőzés, 2:2-es döntetlennel. A visszavágó sajnos nem sikerült. Úriban 2:0-ra nyert a Monor gárdája. Azért az az ezüstérem is szépen csillogott. Ebben az időben volt olyan mérkőzés, hogy több szurkoló látogatott ki az ifi meccsre, mint a felnőtt csapat mérkőzéseire. A siker után visszavonult az edzőségtől. Nagyon elkeserítette egy-két ember hozzá állása. Eltelt pár év, az ifi csapat körül jöttek, mentek az új edzők. Senki még csak megközelíteni sem tudta az eredményeket. Volt olyan önjelölt edző, akit a csapat nem tudott elfogadni. Ekkor történt meg az, ami talán nem sok ember életében adatik meg. Az új csapatból néhány fiatalabb, és persze idősebb játékos fogta magát, és felkereste otthonában. Arra kérték, vállalja el újra az edzői posztot! Nem akarta, de hosszas győzködés után igent mondott. Ismét nagy elszántsággal látott munkához, de ez a korosztály már nem volt olyan kitűnő, mint a korábbi. Nem sikerült olyan eredményeket elérni, mint korábban. Igaz, voltak ekkor is tehetséges fiatalok, de más volt a hozzá állásuk. Többre voltak hivatottak… Nem sikerült neki sem igazából összerázni a csapatot. Az első évben, a 94-95-ös bajnokságban a második helyet sikerült kiharcolni, de azután egyre lejjebb csúszott a gárda. Két év után aztán végleg befejezte az edzői munkát. Már hiába hívták, nem vállalta még egyszer. Lassan, ahogy teltek az évek, elfelejtették. A volt játékosai nem, hiszen többször, ha beszélgetek valamelyikkel, felemlegetik azt az időszakot. Szerették, mert nem kívánt tőlük lehetetlent, csak azt várta el amit tudnak. Soha, senkit nem zavart el, nem ordított senkivel. A gyerekekkel tudni kell báni, érteni kell a nyelvükön. Ő tudott bánni velük.

2009.augusztus 12-én elhunyt. Sokan kérdezték akkor, hogy tényleg igaz? Emlékszel erre, meg arra? Amikor a sápiakat 8:2-re vertük? Igen, emlékszem. És még sok mindenre emlékszem…

Befejezésül álljon itt két csapat névsor, előbb a kezdeti időkből, majd a 94-es idényből:

Fazekas Zsolt – Király Péter, Újvári László, Kiss  Gábor– Heren Imre – Solti Gábor, Tóth Péter, Lőcsei Ferenc – Zsapka Attila, Hornyák László, Sipos Gábor.   A csapathoz tartozott még: Füzes Róbert, Nagy Gyula, Szabó Róbert, Strobán László, Heren Attila, Balázs István, Nagy Róbert, Acsai István, Szikszai Péter, Nagy Gábor.

A 94-es csapat:

Nagy S. – Nagy A. – Német, Szabó, Szepesi, Zemen, - Papp, Oláh, Mikus, - Csordás, Nagy P..                      

A csapat további tagjai voltak: Darnyik, Horváth, Balatoni, Mázás, Pethő.

2010.szeptember 30., Úri                                         ifj.Balázs István